A Galli-Curcí-esetről

Ebben az évszázadban, Budapest zenei életében hiába keresnők párját a Galli-Curci-esetnek. Hatezren váltottak jegyet a gramofonsztár három fellépéséhez. Egy jegy ára tíz, húsz, harminc, negyven pengő volt, sok jegy kelt azonban el az ár kétszereséért, mert ázsiotőrök dolgoztak. A sztár hamisan énekelt, a néző­téren fütyültek. S Galli-Curciról annyit írtak a lapok, mint amennyit a magyar zene mestereiről együttvéve nem írnak egy esztendő leforgása alatt sem.

Mi is szeretnénk felháborodni az eseten, de nem tudunk. Ha hamisan énekelt is Galli-Curci, nem vagyunk meggyőződve róla, hogy a közönséget be­csapták a harminc, negyven, sőt hatvan pengőért vásárolt jegyekkel. Mikor adtak Budapesten ennyi pénzt művészetért? Soha. Hatvan pengőért bárki három hónapon át bérelhet helyet az Operaházban. Tizenkét előadást hallgathat végig. Ki gondolta, hogy Galli-Curci egymagában annyit ér, mint az Operaház kitűnő együttese, megszorozva tizenkettővel? Senki.

Hatvan pengőt Budapesten művészeiért nem fizet a közönség, legfeljebb címért. A ,.jelenvolt“ címért. A jegyvásárlók legtöbbje most is nem Galli-Curciért adta, amit adott, hanem azért, hogy ő is ott lehessen a páratlannak ígérkező társadalmi, helyesebben: tár­sasági eseménynél. Az esemény valóban páratlan volt, panaszra tehát semmi ok.

Az újság fényképes beharangozója, még a fellépés előtt.

Sőt. Az igazság az, hogy Galli-Curci lefőzte még Heifetzet, Jeritzát és Strauss Richárdot is, mert még ragyogóbb közönséget vonzott, mint ők, pedig hát Heifetz, Jeritza és Strauss Richárd szereplése is ki­magasló társadalmi esemény szokott lenni. Zenei ese­ménynek persze már sokkal kevésbbé kimagasló ese­mények ezek, de hiszen zenéről itt, szerencsére, nincs szó és a Galli-Curci-botrányt is azok csinálták, akik az amerikai sztár fellépéseit, eléggé helytelenül, zenei szempontból kezdték bírálni.

Legyünk igazságosak. Galli-Curci budapesti sze­replése nemcsak társadalmi esemény volt. Közgazdasági esemény is volt. A művésznő impresszáriói ugyanis 3 estéért 68.400 pengőt vittek el Budapestről, a kényszeregyességek városából, tiszteletdíj fejében. Tisztelet a bevételnek!

Galli-Curci ezt az összeget megérdemelte. Mert:

1.   nem magyar;

2.   nem fiatal. Köztudomású, hogy már negyed­század előtt együtt énekelt Carusoval a ma is forga­lomban levő gramofonlemezeken. Az ő korában a budapesti Operaház már nem is szerződteti azokat a magyar művészeket, akik pedig a magyar zenei kul­túrának büszkeségei, dicsőségei;

3.     nem drámai énekesnő, már pedig úgy a Traviata, mint Gilda drámai szerep, csak drámai elő­adásban hatásos;

4.   nem színpadi énekesnő; ha fellép, már régóta csak hangversenyeken lép a közönség elé, operaelő­adás keretében csak nagyon ritkán.

Minden ok megvolt tehát rá, hogy három fellépé­séért annyit fizessünk Galli-Curcinák, amennyi gázsit se Németh Mária, se Andai Piroska, se Alpár Gitta, se Pataky Kálmán, se Beiner Frigyes nem kap, egy esz­tendő alatt sem.

Galli-Curci a világ legelső énekesnője. Fellépéseire a jegyek már elővételben elkeltek. Lába elé raktuk a 68.400 pengőt, még mielőtt kinyitotta volna a száját.

Amig a jegyek árúsítása folyt, ő hallgatott. Pél­dátlan sikerének ez a titka.

 Fodor Gyula; Új Idők XXXVI évf. 11.sz. 1930. március 9.